Egy utazási iroda csoportos utazásán belül jártam a Velencei karneválon, busszal, még 2019 elején.
Nem volt ki eljöjjön velem, így fogtam magam, lefoglaltam a jegyem, és egyedül mentem. (bár amilyen tömeg volt, nem voltam egyedül). A busz estefelé indult el Pestről, és olyan reggel 8-9környékén érkeztünk meg Velencéhez. Onnan hajók vittek tovább Murano és Burano szigetére, ahol mindenféle színes házak voltak. Volt egy kis idegenvezetés, amit nem is bántam, mert legalább a térkép és wikipédia olvasgatása nélkül tudtam meg, hogy mi az az épület amit épp látok, vagy milyen történelmi események történtek. A körbevezetés után egy fél órát tudtam egyedül is bóklászni a szigeteken. Ezután a hajó tovább vitt a lényegre, Velencébe. Na itt igazán heringparty volt, rengeteg ember, igazi introvertáltnak való nyüzsgéssel, de nem panaszkodnék, mert elvégre én is a tömeget alkotó turistaként voltam jelen.
Sóhajok hídja
Szent Márk tér
A csoportos idegenvezetést követően szabadfoglalkozás volt estig. Rengeteg kis szűk utca és híd volt található mindenfelé. Én egy kicsit kiakartam szakadni a tömegből, ezért a főtértől és a nagy kikötőtől eltávolodva kezdtem el spontán nézelődni. Ami nem tetszett, hogy nem sok zöld van, ez még nem is zavart volna, ha nem lett volna annyi kutyusok álltal hagyott meglepetés az utcákon széthagyva. Szerencsére egész jó idő is volt végig. Legjobban a farsangoz tudnám az egészet hasonlítani, de alapvetően pogány ünnep, amit keresztény elemekkel is megtoldtak az idők során. Este pedig átment bulihangulatba a város, ekkor viszont indulnom kellett vissza a hajóhoz, amivel megkezdődött a hazaút.
